A baba életének első hat hónapjában a kizárólagos szoptatást a szakértők nagyon fontosnak tartják. A legtöbb édesanya a terhesség alatt e tanács szerint tervezi babája táplálását, de sokaknál akadnak nehézségek. Így volt nálam is. A tapasztalataimat a következőkben megosztom azokkal, akiknek szintén nem megy olyan egyszerűen ez a folyamat.

Megszületett a kisfiam, akit a szülőszobán mellre is raktam a csecsemős nővérek segítségével. Már az első alkalommal mindent rendben találtak, a fiamnak jó volt a technikája és részemről sem volt semmi probléma, ami akadályt jelenthetett volna. Szóval elvileg működnie kellett volna a dolognak. Elvileg. Mert sajnos nem működött. Legalábbis egy darabig.

A kórházban töltött napok alatt annyiszor raktam mellre a babámat, amennyiszer csak igényelte. A nap minden szakában velem volt és én mindent megtettem, hogy beinduljon a tejelválasztás és a babám anyatejhez jusson. A kórházban el kellett kezdenem mérni, hogy mennyit eszik egy-egy alkalommal, de rá kellett döbbennem, hogy nem nagyon sikerült anyatejhez jutnia a fiamnak. Szerencsétlenségünkre be is sárgult, így egy éjszaka csak három óránként hozták hozzám, a többi időt kék fény alatt töltötte, illetve tápszert kapott. Majd ezt az éjjelt követően a tápszerezés maradt, hogy a sárgaság minél hamarabb elmúljon. Így mentünk haza is.

Azt tanácsolták szoptassam igény szerint, majd mérjem mennyit evett, aztán ehhez mérten adjak neki tápszert is. Még ekkor bizakodó voltam, hogy biztos beindul majd a tejem a következő napokban. De sajnos nem így történt.

A fiam evés közben rendszeresen elaludt, de annyira, hogy minden ébresztési technikát bevetve sem sikerült felébreszteni. 5-10 perc szundítás után újra szopizott, majd ismét bealudt. Így egy etetés kb. egy-másfél órát vett igénybe és a végén a mérésnél kiderült, hogy a fiam szinte nem is evett semmit, így készíthettük neki a tápszert. Eltelt egy hét, majd még egy és az anyatej csak nem akart beindulni. Elvileg 3-5 nap és el kell hogy induljon a tejelválasztás, hát akkor velem most baj van? Egyre elkeseredettebb lettem. Néha fel akartam adni az egész szoptatást, hiszen úgy tűnt nekem ez nem megy. Az állandó idegeskedés azon, hogy vajon egy-egy szoptatásnál mennyit eszik a babám, majd a szembesülés a ténnyel, hogy még mindig nem eszik eleget...Teljesen kimerültem. Viszont a férjem támogatása segített abban, hogy ne adjam fel. A babám napról-napra, illetve hétről-hétre erősödött és amikor elérte a 3-3,5 kg-ot elég erős lett ahhoz, hogy hatékonyan szopizzon és viszonylag gyorsan, elalvás nélkül egészen szép mennyiséget sikerült megennie. Viszont ezzel párhuzamosan elkezdtük azt is megfigyelni, hogy a tápszeres táplálás miatt kicsit el is lustult. A tápszert főleg cumisüvegből kapta, de próbálkoztunk kanállal és fecskendővel is. Aki már próbálta az újszülött csecsemőjét megetetni kanálból vagy fecskendőből az tudja igazán, hogy ez nem is olyan egyszerű feladat. Bármilyen eszközt vetettünk be mindnél az volt az érzésünk, hogy a babánk ezek által túl könnyen jut táplálékhoz, hiszen semmilyen erőfeszítést nem kell tennie az evésnél, nem úgy, mint a szoptatásnál. Meggyőződtünk arról, hogy most már közel elég az anyatej, a fiúnk elég erős a szopizáshoz, így egy hétvégén nem kapott szopizás után tápszert. Nekünk ez működött, egyetlen hétvége alatt átálltunk kizárólag anyatejre. Ehhez nekem 5-6 hétre volt szükség. Szóval abból, hogy 3-5 nap alatt beindul a tej, nálam 5-6 hét lett. Küzdelmes volt, de megérte. Ezek után nem méricskéltem többé, hogy mennyit eszik és az étkezések jóval nyugodtabban teltek. Szerencsénkre az anyatejes táplálás fél évig teljesen simán működött, sőt én még 1 éves korán túl is szoptatom.

Vannak hasonló tapasztalataitok? Kommentek formájában osszuk meg egymással!