Babakocsi vagy hordozókendő? Valaki még a baba érkezése előtt, valaki csak utána választ a két lehetőség közül. Nálam a kényszer szülte, hogy megismerkedjem a hordozással, de végül is nagyon sok előnyét megismertem és nem bánom, hogy hordozásra adtam a fejem.

A kisfiam születése előtt beszereztük a babakocsit. Meg sem fordult a fejemben, hogy nem kellett volna ennyire kapkodni, ugyanis a kisfiam nem szerette a babakocsizást. Ha beletettem sírt benne, szerintem úgy érezte, hogy magára hagytuk. Elég sírós kisbaba volt, aki gyakorlatilag az első fél évet végig sírta és Őt a babakocsi rázkódása sem tudta megnyugtatni. Szóval nálunk megdőlt az az elképzelés, hogy, ha nyűgös a gyerek, indulj el vele babakocsival sétálni és majd megnyugszik és el is fog aludni a levegőn. Na, ilyen nem volt, de volt épp az ellenkezője, hogy a babakocsi, ha lehet még jobban felidegesítette.

Próbálkoztam azzal, hogy amikor otthon elaludt, akkor a babakocsiba beraktam és úgy mentünk sétálni, de amint ébredezni kezdett el kellett indulnunk hazafelé. Próbáltam akkor sétálni, amikor az a bizonyos éber állapota volt, hátha szívesen elnézeget, de 1-2 perc után hatalmas sírásba kezdett. Volt olyan, hogy elindultunk babakocsival, majd a kezdődő sírásnál kivettem, a karomban vittem (közben toltam a babakocsit), ölben persze elaludt, amikor vissza tudtam tenni a babakocsiba. Összességében a mi babakocsink gyakorlatilag mindig babaordítástól volt hangos és számomra teljesen szürreális volt az a kép, amikor az anyuka békésen tolja a kocsiban alvó gyermekét vagy akár le is tud ülni a parkban egy padra olvasgatni, napozni, míg babája csöndben alszik mellette a babakocsiban. Ha ilyet láttam biztosra vettem, hogy az a babakocsi biztosan üres.

Kudarcunkon túllépve kölcsönkértünk egy hordozókendőt. A kisfiam egyből megszerette. Ölben lenni szeretett, így a meleg kendő ölelése jó érzés volt számára. Ha nyűgös volt beleraktam és elmentünk sétálni. Szinte rögtön megnyugodott és békésen el is szundított. 1-2 alkalommal otthon is használtam a házi munka elvégzése közben, mert így volt két szabad kezem. Én figyeltem arra, hogy ne ez legyen a megnyugtatás egyedüli eszköze és, hogy csak és kizárólag ebben legyen képes aludni.

Kezdetben elöl hordoztam, majd a hátamon is. Volt egy időszak, amikor a bevásárlásoknál a csípőmre kötöttem, mert akkor az volt a legkényelmesebb. Illetve időközben beszereztem egy mei tai-t, mert a meleg nyári hónapokban az sokkal kellemesebb volt mindkettőnk számára. A hordozókendő megkötése nekem nem okozott gondot, sőt a férjem is rögtön megtanulta.

Nagy előnye még a hordozásnak, hogy a közlekedés nem kíván semmi extra szervezést, átgondolást. Nem kell a babakocsit cipelni, le-, fölrakni közlekedési eszközre, összezárni, majd kinyitni, útvonalat tervezni, mert erre vagy arra nem tudok a babakocsival elmenni stb.

A fiam nagyjából 1 éves koráig hordozott baba volt, de 1 éves kora körül már nekem egyre nehezebb volt cipelni, illetve már szívesen nézegetett a babakocsiból, így váltottunk a babakocsira.

Hasonló tapasztalataid vannak? Oszd meg velem kommentek formájában!