Gondoltam megosztom tapasztalataimat a Honvédkórházban történő szülésről, hogy segítséget nyújtsak annak, aki ott készül világra hozni csemetéjét.

Elsőként is meg kell említenem, hogy a kórházban havi rendszerességgel tartanak előadást, ahol a szüléssel kapcsolatosan felmerülő kérdésekre kaphatunk választ és az előadás után szülőszoba látogatáson is részt lehet venni. Ezt mindenképpen ajánlani tudom, véleményem szerint hasznos egy alkalmat kiválasztani és jó előre felmérni a terepet, hogy ne legyen ismeretlen számunkra a helyszín.

A szülőszoba ajtaján ki van függesztve egy lista, hogy mi az, amit vinnünk kell a szülésre. Ezt ottjártunkkor fotózzuk le és vegyük komolyan, mert ezekre tényleg szükségünk lesz. Ami nincs ezen a listán, de a baba születése után a csecsemősök fogják kérni az a pelenka, az eldobható popsitörlő kendő és az évszaknak megfelelő babaruha gyermekünknek. Ezek szükségességéről nem nagyon szólnak előre, de a szülészeti osztályon a csecsemős nővérek azonnal kérni fogják. Ha nincs nálunk babaruha, akkor természetesen adnak a babánkra kórházit, de jobb szeretik, ha a sajátjukba öltöztethetik őket.

Íme az én listám, ami a kórházi lista kicsit kibővített verziója:

Érdemes egy "kis" csomagot összeállítani a szülőszobába és a többi holmit, melyek majd csak a kórházi tartózkodás alatt lesznek szükségesek, a "nagy" csomagba rakjuk. 

A szülés teljes menetét nem részletezném, csak azokra a tapasztalatokra térek ki, amik bárkinek hasznosak lehetnek a bejegyzést olvasva.

Én 2014. augusztusában szültem a Honvéd Kórházban választott orvossal. Az orvosomhoz a kórházi rendelésére jártam, a magán rendelésén egyszer voltam.

Szülésznőt ebben a kórházban nem lehet választani, de akikkel én találkoztam mindannyian nagyon lelkiismeretesek, kedvesek voltak. A szülésznő a vajúdás alatt rendszeresen bejött hozzám, ellenőrizte minden rendben van-e, a szülés alatt végig mellettem volt, nagyon lelkiismeretesen segített, hogy minél hatékonyabban haladjon előre a folyamat, támogató hozzáállásával nagyon nagy segítséget nyújtott. A vajúdás vége felé a szülésznőm hívta a saját orvosomat. Az orvosom a kórházba érkezése után folyamatosan ellenőrizte a történéseket, mindig elmondta, hogy mi történik, bátorított, ha szükség volt rá. 

Ebben a kórházban már a szülőszobán odaadják a babát, egy csecsemős nővér segít mellre tenni és a két órás megfigyelési időszakban a baba és a mama, illetve, ha jelen van, akkor a papa is együtt lehet. Ezután a babát elviszik a csecsemő osztályra, a mamát a szülészeti osztályra. A mama kap egy kis időt a pihenésre a baba nélkül. (Császármetszés esetén a szülészeti osztályon még több órán át megfigyelés alatt tartják a mamát.) A baba nélküli pihenés függ a szülés idejétől, mert például, aki este kerül a szülészeti osztályra, az éjjel pihenhet baba nélkül és csak másnap reggel kapja meg a babáját, illetve függ a mama állapotától is. Amint lehetséges a baba és a mama együtt lehet a kórházi tartózkodás idején. Persze, ha valaki úgy érzi, hogy pihenésre van szüksége, szeretne egy kis időt a baba nélkül, beviheti a csecsemősöknek, akik rövidebb ideig vigyáznak a babára. Alapvetően jó dolog, hogy a baba és a mama együtt van már a kórházban is, ugyanakkor fel kell rá készülni, hogy például egy nehezebb szülés után ez rettenetesen kimerítő.

A kórtermek 3 ágyasak, saját fürdővel. Én féltem tőle, hogy nagyon sűrűn leszünk hárman egy kórteremben meg még a három baba, de visszagondolva ez egyáltalán nem jelentett gondot, mert igyekeztünk segíteni egymást, ahogy csak lehetett. Az engem zavart, hogy az én nagyon sírós babám nem hagyta aludni a többieket, de ezért persze senki nem neheztelt rám, csak engem aggasztott, hogy más miattunk nem tud pihenni.

A látogatás a látogató folyosón történik, amiből közvetlenül nyílnak a kórtermek. A kórterembe látogató nem mehet be, illetve a babákat sem lehet kivinni a látogató folyosóra. Én ezt szerencsés megoldásnak találom, mert a kórtermek így nincsenek tele állandóan valakinek a látogatóival, de a babát az ajtóhoz tolva a látogatók közvetlen közelről szemlélhetik.

A csecsemős nővérekkel kapcsolatban az a tapasztalat, hogy többnyire szívesen segítettek, de nekem kellett kezdeményezni. Ha probléma merül fel menni kell és kérdezni kell, nem szabad várni, hogy majd valakinek magától eszébe jut segíteni.

A mamák ellátásáért jelen lévő nővérekről szintén csak jó benyomásom volt. Nagyon odafigyeltek a mamákra, jó kedvvel végezték a dolgukat és mindenkihez volt egy-két jó szavuk.

Összességében rendben találtam ezt a kórházat, alapvetően nem ért semmi olyan negatívum, ami megkeserítette volna a gyermekemmel töltött első néhány napot.

Kommentek formájában szívesen fogadom más tapasztalatait is.